Hétvége

Igyekszünk, hogy ne legyen túl nagy törés a helyszínváltás miatt. Próbáljuk régi életünket folytatni, ebben nagy segítség, ha ehetünk olyat, amit otthon is.

Illetve sportolhatunk úgy, mint otthon... Csak itt nem megyünk le a játszótérre, mert ma 36!!! fok volt (olvastuk, hogy otthon hideg, esős, szeles). Marad tehét a pingpong! (cuccaink még nem érkeztek meg, ezért sajnos Ábel ütője törékeny!)

Suliiii

Amivel még adós vagyok: SULI!

Sajnos nem kilenckor kezdődik, hanem 8:15-kor... Nem kettőkor van vége, hanem 15:40-kor.

Egész nap ott vannak tehát, okosodnak, mozognak, barátkoznak a kölkök, már amennyire a nyelvi korlátok ezt engedik.

Magáról a suliról egy rövid reklámfilm:

https://www.youtube.com/watch?v=hFGTMUfaPEQ

Ábel tanítónénije küldözget képeket, értékelést a ClassDojo nevű felületen keresztül. Kicsit praktikusabb, mint a levelező lista. Tud küldeni minden szülőnek egyszerre, és külön értékelés a gyermekről. Ábel kapott pl egy ilyet: 'ascetic appreciation'. Nem tudom, ezeket honnan szedi, maga találja ki, elírás vagy valami generátor ajánlja-e fel.

Németet tanuló kölkök az angol nyelvű világban. Reményeink szerint hamar felszedik ezt a szép nyelvet. Reggel kettő-kettő angollal kezdik, szerencsére a tantó néni kedves, kedvelik. 21. századi az oktatás, munkafüzetek mellett vannak elektronikus könyvek és hallgatnak ebookot is.

Ábel kapott órarendet. Az angol mellett van matek, társadalomismeret, rajz, zene, tesi, könyvtár óra. Luca nem kapott órarendet, de kb. ugyanúgy néz ki minden napja: angol, matek, science, gépelős számítógépes óra, valami projektes óra, megint angol, némi mozgás.

Ábel órarend - az órák kezdete, vége fura... Mintha kalapból húzták volna ki, hogy mi, mikor kezdődjön.

A diri bácsi első nap körbevezetett minket, de azóta nem tudjuk, mit művelnek a suliban. A Facebookon van heti news letter, amiben megtaláltuk a gyerekeket a képeken.

Ábel hátul jobbra...

Luca padon nézi a meccset

Írok még, ha lesz több infó, ha ki tudok szedni bármit a kiskamaszokból.

Pancsi

Végre vittünk fotóapparátot az úszáshoz. Napi egyórás áztatás, langyos vízben lubickolás pipa. Sellőinkről készült pár kép, amik jöjjenek alább:

 






És a hely, ahol a mindig fázós Ábel végre átmelegedhetett. Nem, nem beállított képek, és nem utálják még, hogy folyton fotózzuk őket.

Buses

Nagyon szomorúak voltunk, amikor megtudtuk, hogy nem vezethetünk.

Nem igazán értettük, hisz azért otthon is vannak rossz utak, itt olcsó a benzin, stb... De ha az ember pár percig szemléli, figyeli a forgalmat, nem is vágyik a kazah volán mögé (Merkur bolt van... jut eszembe).

A valódi ok, hogy miért nem láttunk még egyetlen balesetet sem, bár kívülről nézve a forgalom teljesen kaotikus, megfejthetetlen. A sugárutak szépek, jó állapotúak, de amikor kanyarodni kellene... Azt valahogy nem sikerült megoldani. Egyetlen sávból, esetleg kettőből menne a nép minden irányba. Van egy teli zöld és középen fütyül egy rendőr, össze-vissza. Félelmetes, ijesztő. Amit még nem szeretnek, a sávot tartani, szívesen mennek a kétsávos úton három sávban. De majd igyekszünk lencse végre kapni ezen mutatványokat.

A gyalogosokra pedig kedvesen dudálnak, mert a járda az utak mellől lemaradt. Dudálnak, hogy húzódj félre, de dudálnak azért is, hogy ha van kedved szállj be, elvisznek. Ez nem olyan hosszan rányomós, tűnj innen dudálás, hanem olyan kis hess, félre, én vagyok az erősebb.

És mivel a közlekedést meg kell oldani, ezért vannak a BUSZOK! Apánk busszal megy a gyárba, kölkök busszal mennek iskolába.

Busz 1.

Busz 2:

Kommentben lehet tippelni, melyikkel megy apa.

És még szintén fotózásra vár, de 2-es számú buszhoz hasonlóak a mentőautók!!

Igen, mindenkit érdekel, anya, hogy megy a plázába...

Hát hívja a sofőrszolgálatot. Hatalmas légkondis, mosolygos sofőrös Toyoták várják a feleségeket.

Oké, ha együtt megyünk valahova, akkor is  hívhatjuk őket, de főleg a nőket furikázzák ezek a modern járművek.


Helyesbítés, helyreigazítás:
Ákos megszakértette: a mentők ennél 40 évvel öregebb autók és ramaty állapotban lévők, zukkszerűk...
Nekem ezek is ijesztőek, de a mentők még inkább! 

KZ - az új házunk

Az első posztban vannak képek a kecóról belülről. Kívülről az egész Hét Blokk (Zhety-Kazyna) szépen gondozott, rendben tartott lakópark, kerítéssel, portaszolgálattal, recepcióval, kiskölkös családok számára játszótérrel, nagyok számára uszoda, edzőterem, étterem, foci és teniszpálya épült.
Ami nem látszik a képen, és ami miatt kedves nekem ez a hely... Naponta jönnenk, elviszik a szemetet! Hetente háromszor jönnek takarítani, ágyneműt húzni és törülközőket cserélni. És remélem, lesz még pár meglepi, ami még nem derült ki mindeddig.

Ígyen néz ki mindez nappal:

Mint látható, az anykák és hangos kiskölkeik még alusznak... De sokat alszanak, mert a nap 20 órájában hasonlóan fest a kép. Remélhetőleg pár hét múva kiderül, hol töltik idejüket a népek. Mert itt biztos nem.

Sötétben nehezebb az ablakból fotózni, de az esti élet kicsit mozgalmasabb...
A távolban az apró színes foltok focizó hímek. Az ablakból a sárgáknak szurkolunk.

A sport négy napja a mi életünk része is lett (nem azért, mert mást nem lehet csinálni, hanem mert mi akarjuk így, nagyon!), és mivel apa bérelt nekünk edzőtermet és uszodát is, ezért mindennap egy-egy órát elbohóckodunk a futógépen, biciklin, ki tudja, milyen húzó, nyúzó gépeken és persze csobbanunk az uszodában, főlünk a szaunában. Az emberek nemcsak játszótérre nem járnak, de edzőterembe és uszodába sem. (megint csak, hogy hűen adjam vissza a valóságot: az uszodában már ütköztünk egy családdal és egy rózsaszín sapkás bácsival; az edzőteremben egy párral, akik kétszer is ott futottak, míg mi úsztunk - mármint nem a vizen, de az edzőteremből rálátni a medencékre).

Az elégetett kalóriákat valahogy vissza is kell pótolni, kettő kiskamasz eszik már rendesen (nem, mi nem). Szerencsére a helyi étteremben szinte mindig lehet tankolni. Ábel első ottevésünkkor kijelentette, hogy ez a kedvenc kazah étele:

Van "biznisz menü", előétellel, desszerttel, kávéval... Ha nem figyelsz, valami azért lemarad. Viszont a pizzájuk nagyon finom. Sikerült azt is megkóstolni véletlenül. Az étterem extrája, hogy van játszószoba, ahol vigyáznak a kiskölkökre, anyuk, apuk meg, míg tömik magukat, mindezt videjón nézhetik.

A következő részekben: shopping és shuli!

Atyrau - szombat

Szombat! Mondom, szombat...
Csak mi tudunk egy dolgos szombatra érkezni. Ákos rohangál a kis papírjaival, mert azért még mindig kell, hogy egy fél erdő megérezze, ha valaki kicsit arrébb (2443 km) megy reggel a gyárba.

Ábel kicsit mintha elfáradt volna, de délben már magától felébredt. A lányok addig mindent szépen kipakoltak. Az utolsó helyszínre együtt megyünk, ahonnan a terv szerint röpke fél óra alatt hazasétálunk, mert a térkép nem hazudik... Itt minden közel van.

Apagyár a strand mögött és kicsit távolabb... Tehát ez nem apa gyár, csak a főhadiszállás, ő valójában nem tudjuk, hova jár dolgozni, de egyszer majd azt is megmutatja...
Addig is, Ábel, köszönjük, hogy elhúztad a fejed, különben nem látszana az elhagyatott gokart pálya és apamajdnemgyár alja.

És az út hazafele, ami állítólag mindig rövidebb, mert tudod, hova mész haza... De hát, itt mi nem tudtuk... Azt se... Simán hazaértünk két óra alatt. És persze a forró kazah tavasz (odahaza havat jelentettek a Mátrában) leégette a szempillánkat is.

Útközben:

 

 

Sínen vagyunk...

11:25: Hőseink elindultak, elhagyták kifosztott otthonukat...
Hogy egy szebb jövő reményében, blablablabla...
De jöjjenek inkább a képek:

A gép forog, az alkotó pihen...

Elkészültünk a legrosszabbra, már ami a határátkelést illeti. Kop-kop, semmi matatás, alázás, csomagszéttúr, beleszagol... nem volt.

A debreceni reptérhez hasonló forgalmú és felszerelt reptéren időben landoltunk. A csomagokra (mind a tíz utas bőröndjeire) szerencsére nem kellett sokat várni. A CB-rádiójukat nyomkodó, közben egymáshoz kiabáló személyzet azonban nem sejtetett jót. És hát, meg is jelentek a bőröndök, csak aminek forogni kellett, most nem akart forogni... A bőröndöket a jónép továbbadta és amint sajátját meglátta, kiállt a sorból. (Hogy a történet hű legyen, később beindult, csak a kommunikációban lehetett gond, hogy melyik gombtól is kezd el forogni az a fránya szalag...)

2019. május 3. helyi idő szerint: 22:00.

ZK-ban szobafoglalás.

Ábel szoba:

Luca szoba:

Anya-apa szoba:

ugyanez pepitában, csak mi nem nézünk ki ilyen jól ilyen hülye szögből...

Helyette: Ákos integet a nappaliból.