Csak mi tudunk egy dolgos szombatra érkezni. Ákos rohangál a kis papírjaival, mert azért még mindig kell, hogy egy fél erdő megérezze, ha valaki kicsit arrébb (2443 km) megy reggel a gyárba.
Ábel kicsit mintha elfáradt volna, de délben már magától felébredt. A lányok addig mindent szépen kipakoltak. Az utolsó helyszínre együtt megyünk, ahonnan a terv szerint röpke fél óra alatt hazasétálunk, mert a térkép nem hazudik... Itt minden közel van.
Apagyár a strand mögött és kicsit távolabb... Tehát ez nem apa gyár, csak a főhadiszállás, ő valójában nem tudjuk, hova jár dolgozni, de egyszer majd azt is megmutatja...
Addig is, Ábel, köszönjük, hogy elhúztad a fejed, különben nem látszana az elhagyatott gokart pálya és apamajdnemgyár alja.
És az út hazafele, ami állítólag mindig rövidebb, mert tudod, hova mész haza... De hát, itt mi nem tudtuk... Azt se... Simán hazaértünk két óra alatt. És persze a forró kazah tavasz (odahaza havat jelentettek a Mátrában) leégette a szempillánkat is.
Útközben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése