Gym

Újra sportos útra tértünk. A gym üres, de bármikor újra bezárhatják. De addig is, tekerünk, evezünk, emelünk...

Ó, ió, ció! Vakáció!

Végre vége...

Bár nem úgy alakult, ahogy terveztük, de egy évet letoltak gyermekeink, mélyvízbe dobva, minimál angollal indulva, az elcsépelt kifejezést használva: jól teljesítettek.

Amit élveztünk az idei tanévben, hogy itt nincs hajtás, kapkodás félévkor, év végén (amugy sose); helyette témákra, projektekre járnak a jegyek.

Minden projekthez kapnak egy tervet (A4 lap, nem száz oldal), amin rajta van, mit kell tudni a résztémákhoz, info, hogy mire jár A és mire B. Javítani mindig lehet, ha gyerek vagy szülő tolná még. ;))

Az online tanulás sem jelentett túl nagy kihívást, szépen önállóan, néha tanárnak is segítve távtanultak.

Nagyon várjuk a jövő tanévet! ;) Vagyis én... Gyerekek azért annyira nem.

Luca bizi részlet:

Ábel részlet

Online suli

És tisztelet a tanerőknek:

Tűz, tűz!

Lassan megszokjuk, hogy itt mindig ég valami. De azért meglepő volt, amikor a mellettünk levő tarló gyulladt ki. Szerencsére  nem volt szél és tűzoltóék is hamar kiérkeztek.

Ákos örül, hogy elaludt a tűz.

Fél órával később újabb tűz a távolban.

Sütiiii

Minket se került el a karantén sütés láz.

Kipróbáltunk minden szembejövő receptet, amihez megtaláltuk itt is a hozzávalókat.

Szerényen halmoztunk fel, semmiből se többet 5 kilónál. Talán csak az élesztőből. ;)

Ennyi kelt tésztát életünkben nem ettünk még és szegény kenyérsütő se pörgött még ennyit.

Legjobb es legjobban fogyó a nutellás kifli volt.

P-u-z-z-l-e

Lucát elkapta a gépszíj, meg sem állt, míg több ezer puzzle darabot helyére nem tett. 

Ábel kicsiben csatlakozott...

Én pedig napokon át ragasztottam a darabokat... Ha egy-egy elkeveredett, kétségbeesetten kértem Luca segítségét.

Lenin, a hőőőős, aki...

Hali,

Jól eltűntünk, nyaraltunk, teleltünk, ahogy az időjárás engedte...
Kicsit kimaradt pár hónap.
Igyekszem majd a képek alapján rekonstruálni a kiesett napokat, fontos eseményeket.

Viszont mindenképp meg akartam osztani a mai "kazakos" élményünket.

Hétvégén általában "apa főz", vagyis ismerkedünk a kazah konyhával, pontosabban a vendéglátóipari alegységekkel. Vagyis ismerkednénk...

-szombati menü: gyors étterem, mert ezer a dolgunk. (további élelmiszer, őszi ruha felhalmozás, házi feladatok, kosarazás, biciklizés... stb.) Célba is vettük a városban található kettő darab Burger Kingből a közelebbit. Nagy örömünkre a bejárat mellett rögtön volt egy angolul beszélő rendelést intéző automata. Végigpötyögtük az összes extra elvetését, majd fizettünk... És akkor néztünk fel a kijelzőre... Kicsit később fotózunk is...

A "gyors" étteremben több mint 20 percet kell várni, 27 perc múlva kaptuk meg a szottyos kis krumplikat.

-vasárnap: saslik a terv! A méltán híres Alladin étterem, hangulatos kiülős részeivel vár minket. Gondoltuk ezt, mert a honlap is ezt mondta meg Ákos is. Felpattantunk a bringákra, bevettük a hajtűkanyart a gyaloghíd végén, és zárt kapukat döngettünk. Saslik buli elmaradt... ZÁRVA VOLT!

Viszont, hogy Ábel történelem könyve életre keljen, és ne legyen utunk hiábavaló, ott állt előttünk a bokrok közt kiemelkedve, a múltunk (jelenünk, jövőnk)...

To move or not to move

Hétvégi kérdésünk, hogy költözzünk-e vagy ne. A megszokott "kis" tágas fészkünket elcseréljük-e egy kicsit újabb, de elvileg csendesebb, nyugodtabb, korszerűbb másik fészekre.
Már pénteken megnéztünk egy másik lakást itt a telepen, de fura elosztásúak voltak, azokat rögtön elvetettük. Vasárnap este viszont bementünk a "belvibe", a folyóhoz közelebbi lakóparkba, hogy ott nézzünk meg még két lakást. Természetesen sok szól mindkettő mellett, nehéz a döntés, és persze a kiskorúak sem könnyítik ezt meg. Tanácstalanok ők is, ahogy ez látszik Ábelen is a bár kényelmes, de fura színű kanapé előtt.

Reméljük, hamar kiderül, megyünk-e vagy maradunk. Kicsit óckodunk az újabb pakolástól, de ha menni kell, hát menni kell. Igyekszünk mobilak maradni.

Viszont a hazaút rejtegetett látnivalókat.
A jelző rudak megadták magukat. Kicsit. Talán látszik a fotón. (ha nem, a piros-fehér csíkos izét kell nézni).

A csodás kapu előtt pedig csodás lánykát. Kapura tessék ráközelíteni...

A költözéssel közelebb kerülnénk a folyóhoz, a jó kis bringaúthoz, rollert és görkorit is jobban bíró sétáló partszakaszhoz.

Az időjárásról még nem beszéltem. Ma... Míg otthon ismét meleg rekordtól tartanak, itt ma borús volt az ég, felhős, jó pár felhőszakadással. Jellemző még a nagy esti és nappali hőingadozás. 30 fok délben, 14 este. De nézzük, mit láttunk még útközben:

A szobor, amit mindig le akartunk fotózni, de sose mertünk...

A lakótelepi üzletek, amiket az emeletes blokkok elé építettek, csak mert volt még ott hely. Nem tudom, mennyire kivehető, de a bejáratokhoz vannak hozzáépítve a boltocskák, fodrászüzletek, stb...

A kertben felállított jurtát is láttunk...

És találtunk egy megbúvó mászófalat is...

Útközben aktívan pihentünk is...

És...

Ilyet sajnos nem láttunk :(

Izgalmas hétvége volt, arról nem is beszélve, hogy megkezdődött közben a felkészülés a helyi sakkversenyre. Mind az edző, mind a versenyzők "lelkesen" ismételték át az alapokat.

És hogy a hétvége biztosan hétvége legyen, muszáj volt egy kicsit társasozni is.